Benelux - Nyaralás

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Benelux

Egy évvel ezelőtt megjelentem az autószerelő műhelynél, kezemben egy kerékcsapággyal,  előadva, kellene pár szerszám és itt az udvaron kicserélem, gyorsan. A meglepő ötletből barátság lett, tudják, szeretem a kis autóm. Elkerekedett szemekkel csodálkoznak mindig, mennyi kilométert tudok belevágni, mert hát pénteken még 2.700 km-rel hátrébb volt kilométeróra állása, mint hétfőn.  Este még benéztem a műhelybe, felemeltem Tigrist, olajcsere, átnéztem... Nem akartam a pálya szélén  fejüket vakaró autós kollégák sorsára jutni. Hazaérve összepakoltam, aztán víz, pisi alvás. Reggel ötkor a cserfes ébresztőóra csak nem akarta abbahagyni, irány dolgozni. Délben kiszöktem tankolni, ne kelljen várni, ha fél négykor megszólal a munka végét jelző sziréna. Aztán go!

Luxemburg - az ékkő

Voltam már Luxembourgba, gyönyörű, hangulatos város, de most a google térkép szoftvernek köszönhettem az újbóli találkozást. Utálom használni, de nem fagy le , mint az amúgy ezerszer jobb Vaze. A közel kettő órás dugóban ami a városon átívelő autópályán töltöttem, a sorban váró kisgyerekeket kápráztattam el, hogy Tigris összecsukja a tetejét és berakja a csomagtartóba, a gyerekek imádják a Transformereket. A fényképezőgépek most a csomagtartóban,  így a városnévjegyeinek számító épületei most ott maradtak.

Belgium - a tehénszagú

"Nyugaton" ez az ország áll a legközelebb hozzám,  olyan, mint otthon. Az utak vacakok, ökörhugyozás mintázatúak, a településeken a légkábelek pókhálóként védik az eget. Egy lényeges különbség, ami mély nyomot hagy a lelkemben. Belgium tehénszagú, nem csupán a virágos rétek, a mezők felett, de a pékségben a zsemle, a csörgedező kis patakok,  a hársfa illata - nem szagoltam helyi kislányt - de mérget vennék rá, hogy épp úgy tehénszagú.

A cél Dolmen nord de Wéris volt, versenyfutás az idővel, hogy a napnyugta előtt odaérjek, épp sikerült. A helyiek érdeklődve figyelték, ahogy a dolmenhez egy murvás úton érkezve, ajtó kicsapódik, német rendszámos autóból kipattan egy oroszul köszönő mezítlábas - szabálytalan, szabálytalan, de imádok így vezetni - melós ruhás vadember és elszalad fényképezni.
A dolmen - A kőkorszakból fennmaradt síremlék. Élükre állított hatalmas kövek, melyeket felül kőlap borít. Az értelmező szótár szerint. A benne nyugvó ember valamikor fontos lehetett a közösség számára, ha ennyi energiát fektettek, hogy az örök nyugalmat biztosítsák neki.
Megkeresem a többit is. 4,5 fok van, nemhiába ez az Ardennek, a táj kicsit a Tárnok -Sóskút közötti lankás Zsámbéki medencére emlékeztet. Ideje tábort ütni, bár van nálam sátor, Tigrist rendezem be szállodának.

Woodoo

Kiüt a fáradtság, néha arra riadok, hogy emberi beszédet,  lódobogást,  vagy nehéz hordok dohogását hallom.  Talán a temető egykori lakói jönnek lelkemért, talán csak fáradt agy játéka, nem érdekel, húzom a lóbőrt tovább.

A hajnal sem lesz melegebb, ellenben van köd, a napfelkeltés fotózás esélytelen. Gyors tisztálkodás és Tigris már ugrik is.
Az Ourthe folyó. Hát, ha milliárdos lennék, tudnám mire költeni a pénzt. Kristálytiszta vizét bámulva egy leendő kenu túra képeit vizionálom... Mielőtt elgondolkodnék, mivel tudnék foglalkozni a környéken, tovább rándulok.
Még egy utolsó utcakép Brüsszel előtt, északra oly jellemző a klinkertégla,  muszáj megörökíteni.

Brüsszel - Üzenjük Budapestnek, hogy Ti is megértsétek!

Az oroszlán barlangjában járok, ahol az ideglenes ellenségek, mint migráns, vagy Soros helyett az igazi főgonosz a velejéig romlott EU székel. Lehet, ha kiderül itt jártam, túléltem, vissza sem engednek többé Magyarországra. Bocsánat! Nyomorisztánba. Brüsszelben reggel 9 kor minden csendes, szinte posztapokaliptikus. Béke honol mindenütt.
A nyúlon túl? Nem, a nyúl!
Az Atomium helyett inkább a Mini Európa Parkot nézem meg,  nem titkolva, hogy új célpontokat keresek. De beszéljenek inkább a képek.
Bár a település szerkezetek nagyon szellősek, nem ér egymásba a kukijuk, már akinek van kukija, de úgy tűnik, van helyi Mészáros Lőrinc és kandeláber gyára van. egy Tungsram dolgozó biztosan azonnal ejakulálna a látványtól.
Hollandia

Hollandia földjét a hollandusok lakják, kinek nyelve a holland. Keletkezéséről azt mondják, egyszer egy részeg angol matrózt vetett partra a tenger, aki aztán megpróbált németül beszélni. Oroszt, németet, magyart nem értik... de még az olasz káromkodást sem veszik fel. Hollandiaszűzként, szélmalmokra és tulipánföldekre számítottam,  amik valószínűleg ott is voltak az autópálya melletti sövények mögött, de számomra nem mutatkoztak meg. ellenben a közlekedés eszményi. olykor 5-6 sávos, kiváló minőségű pályáén gurulok, majdnem a célig.
Gyakori látvány, némelyik épülethez híd vezet, míg másokhoz csak csónakkikötő jár, talán még drágábbak is a magasabban lévő portáknál, oh boldogtalanok, ha hallottak volna a globális felmelegedésről.
Elfogyott az út a talpunk alól, Tigrissel megállunk az Északi-tenger partján,  Noordwijk városában. Ennek neve tetszett a Google Eart-ben, lehorgonyzunk és irány a beach!
Vittem több fényképezőgépet, több objektívvel, de  nem szeretem az utólag feljavított  fotókat, ahogy a makró fotózásban, tényleg gyönyörű a homok felnagyítva, de soha nem látnánk ilyennek. (Halálom a , ha nem lenne fényszennyezés ilyennek látnák a tejutat - fotók, persze 30 másodperces záridővel, F16 os rekesszel ISO 200- on, de a szemünk erre nem képes. Azért a köcsög sirályokat meg kellett örökíteni, pimasz, szemtelen állat.
Említést érdemelnek a homokdűnék a maguk változatos növény és állatvilágával. Filmeken már láttam, de élőben egészen más,  nem kis buckák, hanem nagy, nagy homokdombok sós talajt szerető növényekkel. Táblák hívják fel a figyelmet, hogy ne simogassuk meg a kis őzet, illetve milyen állat élhet a nem is annyira csenevész bokrok között.
A tengeri hordalék, vagyis a partra vetett tárgyak és élőlények tömege zavarba ejtő, olykor problémát okoz eldönteni, hogy ki élt valaha a tengerben és ki volt egy épület szigetelőanyaga, vagy elébb csalafinta divatkiegészítő. A fenti képen jó eséllyel a tenger vadjai szerepelnek, míg a hátizsák egy hátsó szegmensében még tisztításra váró dolgok sorakoznak.
Búcsú Noordvijk-tól. A tenger és a dűnék a szívem csücske lett, de a város nem lopta magát a szívembe. 3 euróért maradhattam 1 órát a parkolóban, igaz a kinti parkolók olcsóbbak, 2 euró óránként és 1 nap 7,5 euró, de egy kilométerrel a parttól befelé, már ingyenes a parkolás. Itthonról pakolt elemózsiám, Belgiumban a tehénszagúban megromlott, így a helyi éttermek csillió forintos menüjéből választhattam volna, végül is sikerült egy hamburgerezőben megtalálni a megfelelő ár-érték arányt. 4,5 euro/hambi. De már viszketett a talpam, nyomás  tovább!

Amszterdam

Hát érdekes hely,  Velencében már megtanultam, hogy a vízi városok népei hihetetlen pénzsóvár népség, majd túltesznek  a svájciakon is, de azért nem. Ezzel szemben Amszterdam nem akart lehúzni, egyszerűen csak elkápráztatott az építészeti megoldásokkal,  a leleményes helykihasználással,  mert, hol láthat az ember fia, uszályra épített játszóteret másutt?
Itt élnek,  szaporodnak, halnak, élik meg kis örömeiket, bánataikat... A csatorna vizét is fotóztam, de inkább nem teszem ki... szegény, szegény halak...
Egy Hollandiában élő ismerősöm persze egyből a szexmúzeumot és piros lámpás negyedet ajánlotta felfedeznivalónak. Bakker, honnan ismerhet?! De megsarkantyúztam Tigrist, és a Republiccal együtt énekeltem. " Gurul a kő, ha eldobod száll fel az égig Repül valahová / Gurul a kő, ha eldobod száll fel az égig
Egyszer hazatalál!"


Itt a vége, fuss el véle, Benelux államok ennyi volt, felkészül Monaco! Talán sikerül társat is találnom...
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz