Strasbourg - Nyaralás

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Strasbourg

Strassburg, avagy Strasbourg

A játékos bukása

"Más szóval minden a világon sorozatokban működik. Ezt a jelenséget mindenfelé tetten érheted: az időjárásban, a folyók áradásában, a baseballban, a szívritmusban, a tőzsdén. Ha a dolgok egyszer rosszul mennek, igyekeznek úgy is maradni. Ahogy a régi mese mondja, hármasával érkezik a rossz. Csőstül az áldás. A komplexitáselmélet azt sugallja, hogy a mese bölcsessége igaz. A rossz dolgok halmozódnak. Minden együtt jut a pokolra. Ez a világ valósága."

Bár sokan vitatják a Michael Crihton Szörnyek szigetében  kifejtett elmélet érvényességét, hiszek benne, hogy minden rendszer a káosz, összeomlás felé halad.

A hét elején egy nyúl vetette a magát Tigris elé, talán a társai előtt akarta megmutatni, hogy ő bizony különb! Bátrabb, erősebb, gyorsabb, vagy netalántán egy csapodár nyúlkislány iránti bánatában gondolta így? Nem tudni mi villanhatott át az agyán, illetve de! Tigris lökhárítója... meg is repesztette. Szerencsére a csontja nem szúrta ki a gumit. Senkinek nem kell elmagyarázni egy lyukas gumi milyen további szerencsétlenségekbe torkolhat.
Pár napra rá, reggel dolgozóba igyekezvén megálltam egy virágoskert előtt, a konyhai személyzet, kollegináknak szedni egy csokréta virágot. Míg megvadult méhecskeként  bolyongtam a virágágyások között, Tigris úgy járt mint az egyszeri kislány a falusi bálba - hátulról belementek. Az elkövetők ott álltak Tigris mellett, kettő horvát lányka... Biztosítás nélkül, pénz nélkül, szerény német tudással próbálták tudomásomra hozni, hogy végtelenül sajnálják a dolgot és igyekeznek a kárt megtéríteni. "Mi a faszt csináljak velük?!" Ha rendőrt hívok, még a gyerekeik és rabszolgaként fognak dolgozni... szakadt 30 éves autójuk minden vagyonuk, Szlavóniából érkeztek egy jobb élet reményében. Keserű pirula, de lenyelem. Adok nekik egy esélyt. Később a szervizben helyrehozzuk.
A negatív sorozat mindenesetre meggyőzött, hogy Tigris hétvégén maradjon itthon, sehova se... Voltak arra irányuló jelek is, hogy nekem sem kellene kimozdulni, példának okáért a hajvágó gépem félúton bemondta az unalmast. Pánikra semmi ok, hisz 500 méterre a bevásárlóközponban pótolhatom a készüléket. Hát félig nyírt fővel, nem kellett a pénztárnál sorba állnom, vigyorogva engedett előre mindenki...

Chris kollégámmal és az Ő Fiatjával vágtunk neki. Chris rendkívül jól tájékozódik, de autóba szállva ezen képességét maradéktalanul elveszíti. Tetézve a bajt, ha megszületik kobakjában a megoldás, akkor a forgalom többi résztvevőjétől függetlenül azt végre hajtja. Némán szemlélem, a záróvonalak, piros lámpákon való áthaladást, csak egy esetben szólok rá, amikor fordítva akar felmenni a pályára. Azt hiszem jó férj lenne belőlem, nem nagyon szólok bele a vezetésbe...
Európa-híd, bár ezzel az elnevezéssel több híd is büszkélkedhet, ez a műtárgy a németországi Kehl és franciaországi Strasbourg között ível át a Rajnán. Rossz nyelvek szerint a Rajna válaszhatár, tőle keletebbre már a Balkán... Ellentmondani látszik, hogy 100 métert haladván Francia földön, megpillantjuk az első kéregetőt.
A városközpont felé haladva számuk szigorú monoton növekedik. Nem szemtelenek, leginkább némán ücsörögve várják az alamizsnát. A csúcsot természetesen a katedrálisnál éri el a számuk, ott viszont tanúbizonyságot szereztem róla, hogy mielőtt Jézus Urunk a mennybe ment volna, hatalmát a strasbourgi rendőrségnek adta. Mihelyst megjelenik egy-egy rendőrautó, a koldusbanda újra életre kell,  meggyógyul a beteg, vissza kinő fülük, farkuk, lábuk, az éhezők is azonnal a jóllakottság jeleit mutatják.
Egyenlőre utunk a főpályaudvar felé visz.
Bizony, nézem én ezt jobbról is, meg balról is, de akármennyit is időzők előtte, valahogy nem ugrik be a MÁV szignál. Miért nem?! Persze, ahogy legeltetem a szemem, találok magyaros motívumokat.
Az üvegtető alatt, már a megszokott, klasszikus impozáns épület áll, ahogy ők mondják a Gare de Strasbourg. Szépségét csupán a galambok aknamunkája veszélyezteti, de mint kívül, mind belül patinás épület. Reggeli szerzés céljából megyünk be, de olyan árakkal  találkozunk, hogy majd inkább máshol. Egész Strassbourg még európai szemmel is nagyon drága.
Sokat gondolkodtam, a következő képnek milyen címet adjak és a rengeteg elvetett megoldás mellett végül is "Borsodi álom" talán... Az egyetlen járműcsalád amivel a város könnyen meghódítható az a kerékpár. Sok a kölcsönözhető bringa és a turisták is élnek vele. Találkozni csomagszállító triciklivel is, persze lusta turisztoknak ott van a segawey bérleti lehetőség is.  
Irány az afrikai bolt, egyik fő csapásirányunk. Afrikai boltokban nevéből eredően afrikai termékeket lehet kapni. egyszerű, minden máztól mentes csomagolás, gyakorta 25 kg-os kiszerelésben. Tengeri halak csomagolás nélkül, ömlesztve a fagyasztóban, a polcokon itt-ott Coca-Cola, Fanta is látható, de színűk eltér a megszokottól, mindezt egy tengerimalac odú átható szaga lengi át. A fekete eladók nem is értették a jelenlétem a boltban, kikapcsolom a fényképezőgépem, nem akarok még jobban feldühíteni a bennszülötteket, különben is, egy ÁNTSZ-es dolgozó, már a fotó látványától is agyvérzést kapna. Valami hasonlót érezhet a Magyar-Szerb határhoz érkező migráns. Nem foglalkozom velük, nekiállok plantiant válogatni, meg Yam gyökeret. Van szárított rák is. Tovább lődörgünk a városközpont felé a kihalt, de hangulatos utcákon.
Rám tör a felismerés, hogy én ezt már láttam valahol. Brassó a 2000-es évek eleje. Brassóban, ha parkolni akartál, 4-5 éves kölykök jelentek meg, és "védelmi pénzt" kértek a parkoló használatáért. Csekély pénzt, de ha nem fizettél, mire visszaértél, lecsupaszították az autót. Se visszapillantó, se ablaktörlő, karc mindenütt. Persze nem maguktól voltak ennyire okosak, a jattot egyből adták le a sarkon figyelő felnőttnek. Európa szívében persze nincs ilyen Balkán. A románnak tűnő személyzet messziről integet  az autósoknak, hogy itt és itt lehet még parkolni, készségesen mutatják meg, hogy merre van az automata, segítenek a kiparkolásnál, alkalmanként a forgalmat is megállítva. Persze elfogadnak pár eurót, csak egy falat kenyérre... Gyors fejszámolva, jobban kereshetnek nálam... bár ki tudja, kinek mennyit adnak le.
Barrage Vauban avagy a Vauban duzzasztógát. Az 1600-as évek végén épült védmű a város folyóját az Ill-t duzzasztotta fel, árvízzel védve a város déli részét az ellenséges sereg elől. Mára funkcióját vesztette, tetejét kilátóvá alakították, ahonnan pl kilátás nyílik a Ponts Couverts-re. három híd és 4 torony együttese. (oldalról fotózva.)  
A híd faragott korlátja tetszik. Galambokat próbálok becserkelni a résen át.  
A Petite-France neve bár egy alacsony költségvetésű pornófilmre hajaz,  tündéri kis negyed. Balra a Mairie. De nézzük is akkor a történelmi belvárost.
A laikus számára könnyűnek tűnhet megtalálni egy katedrálist, ami 1874-ig a világ legmagasabb épülete volt, 142 méteres magasságával ma sem apró. De a belváros megtartotta a középkori utcaszerkezetét,  kacskaringós, megannyi sikátorral  tűzdelve. Ráadásul a templom templom hátán, csak kapkodjuk a fejünket, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Persze, vannak útjelző táblák, de él bennem a gyanú, hogy csak körbe akarnak sétáltatni az összes lehetséges  szuvenírbolt és étterem előtt. Végre sikerül találni egy pizzériát, ahol átszámolva, közel 6.000 forintért kapunk 6 csíkocska pizzát 2 üdítővel. Ez még úgy olcsónak is tűnik a többihez. minden nemzet képviselteti magát a konyhájával.  Mondjuk közel sem olyan ravaszok, mint a velenceiek, hol az árus a portékát 1 euróért kínálgatva csal be a boltba, majd odabent  derül ki, hogy dehogy 1 euró az... Mondjuk a svájciak közelébe még ők sem érnek!   
Bár minduntalan megfogadom, hogy nem nézek meg több katedrálist, az Ulmi dóm a legutolsó a listámon, és nem, soha egy darabot nem akarok többé látni... ez most leköt. Hihetetlen gazdag részletességgel van díszítve, a vízköpők pedig több, mint mókásak. Szamárnál önkéntelenül felnyerítettem, ott vagyunk már?! Nyilván egy komoly túravezetőnek lenne minden egyes szoborhoz, vésethez egy-egy története (hol áldoznak ennyi időt ma már a turisztokra?) Megelégszem a helyi legendákkal,  miszerint az ördög a szélen lovagolva kíváncsi lett, hogy ábrázolják őt a templomban. Ott persze fogságba esett, de a szél odakünn azóta is várja, keresi szüntelen. Kellemesen is hat a kinti szellő,  a katedrális belsőt kihagyom, ki a manó akar találkozni az ördöggel?! Másik érdekes legenda, miszerint a katedrális egy föld alatti tavon úszik, alapjai tölgyfahordók, egy evezős hajó pedig mai napig  köröz a hordók körül. Sötét téli éjszakákon hallani az evezők csapkodását. Nyilván a szél okozza a zajt, ami a tájolásból eredően gyakori, de negédes legenda.
Alapjában véve a képek magukért beszélnek. Igaza volt 5. Hugónak miszerint egy "gigantikus és finom csoda". A téren lebzselő koldussereg pedig ma is idézi a Nyomorultak szellemiségét. Kiválik azonban a perselyes tömegből egy lengyel fiatalember, aki a gyermekek hatalmas örömére buborékokat ereget. Beszélgetünk kicsit, bírja a német és az ánglusok nyelvét, odabököm neki: "Polak Wegier dwa bratanki,  i do szabli, i do szklanki" egy 5 eurós kíséretében, legalább valamit hozzá tesz a világhoz,  s boldogságot ereget a levegőbe.
Az autóhoz visszafelé vezető úton, átszeljük a Guttenberg teret, ahol mint kanabiszes álom, egymást követi az  elefánt, ménes, automobil. Gutenberg valóban élt a városban és már itt  elkezdett foglalkozni a könyvnyomtatással.  Akárhogy is vesszük, nem olyan rossz hely ez a Strasbourg.
Ha már európaiságról, kultúráról beszélünk említést érdemel a tolerancia is. Nem ritka látvány az azonos neműek szerelme, kéz a kézben fedezik fel a város megannyi szépségét, ahogy a hídra kulcsolt lakat is hirdeti Patrícia szereti Patríciát. Hacsak nem egy nárcisztikus kislány önvallomása volt.
Itt véget is ért volna szerény Yam vásárló körutunk, ha az ember útitársa nem polgárjogi aktivista lenne. Ami számomra a női test és az általa elérhető gyönyör, Ő oly mély áhítattal tekint a parlamentekre. Tehát irány az Európa Parlament. Ülve a látogatóknak fenntartott karzaton elmerengek, egykoron szakközépiskolában irodalom tanárom gyakran hajtogatta, "soha, semmire nem fogom vinni az életben, csak kutyákat hajszolok majd", lehet igaza lesz. Ingyenesen látogatható akár hét közben is,  kis csoportokban visznek körbe bennünket.  
Hazafelé még beugrunk egy Super U bevásárló központba, helyi Tesco, csak olcsóbb. Új barátság is köttetik. Tudom,  pénzbe került, de hol van ma már a világon érdek nélküli kapcsolat?! Új barátommal közösen fogjuk kipihenni az utazás fáradalmait.
Bon Voyage, Bon Appetit...
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz