Tirol - Nyaralás

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Tirol

4, azaz négy nap szabadság a cégnél. Hosszú hétvége. Pénteken még elsírtam magam a munkahelyen, hogy most 4 napig nem dolgozhatunk, szerda reggel pedig előadom, hogy látjátok,  otthon jó, de a munkában még jobb, hisz itt van mindenki… Négy nap alatt, az unalom férgei megeszik üszkösödő lelkemet, menni kellene valamerre… Kanári szigetek,  Island … olcsó a jegy, de igen cudar időt mondanak erre az 1-2 napra. Hát megnyitom a google earth-öt és  nézek valamit...
2.000 méter felett van, és vezetnek rá gyalogutak, tehát felszerelés nélkül fel lehet rá jutni. A 2015-ös fotó szerint, pedig májusban már hó sincs rajta igazán. Mellesleg a www.almenrausch.at oldalon is jópofa fotók  lelhetőek róla.
A negyedórás tervezést egy szintúgy ennyi ideig tartó csomagolás követte és go! Este 11 óra, reggelre majd csak ott leszek valahogy. Igen,  persze, hogy egyedül. Soha, senki nem jön velem… A kettő lány jelentkező közül, egyik legnagyobb sportteljesítménye a 3. emelet megmászása volt, míg a másik… ...egy másik országból érkezett volna. Mondom, jó. Kimegyek a reptérre Érted, nálam megalszunk és hajnalban indulás. Nem! Ő nem fog a lakásomba feljönni… ...oké, bár nem tudom mennyire veszélyesebb velem aludni egy kényelmes lakásban, mint az isten háta mögött együtt sátorozni, ahol kilométerekre nincs senki. Baráti körbe betalált a migráncs politika, és a hanyatló nyugaton felfegyverzett migránshordáktól kell rettegésben élni - nem sátorozunk, mert éjjel átvágják a torkunkat! - Szörnyű a realitásokat nélkülöző, bomlott elme. Durva tréfával zárom le a beszélgetést. Ha meghalsz, Te nem tudod, hogy halott vagy, csak a körülötted élőknek nehéz. Na most ugyanez a helyzet akkor is, ha hülye vagy!
Egyetlen társam, ki hűtlenkedésem felett szemet hunyva, mindig kitart mellettem, most is nyomomba szegődik, lágy fényével festi elém a tárgy kontúrját, segítve utamat.  A motorzaj elnyomja dúdolásom – némán, éjszaka jött, mielőtt elköltözött. Persze a mai fiatalok már nem ismerek Pierott Teliholdját. Boldog tinikor, hova tűntél?!
A hajnal valahol az osztrák határ után ért el,  egy ipari rakodó eldugott zugába húzódtam le, egy holland kisbusz mellé. Gondolkodtam, a sátorverésen, de csak ráborultam  hálózsákomra a Jobb 1-ben, a lakóautó mellé kikötött kutyussal szemeztem egyet és máris lecsapott az álom a szép szabadító.
Ilyen nincs, ilyen nincs, és mégis van! -Török László nyomán. Útközben valószínűtlenül kék tavakkal találkozom, Fernsteinsee vize szinte a kék árnyalataiban pompázik
A GPS be beütött uticél Zammenberg volt. egyetlen kicsiny parkolójában csupán a reggeli/ebédemet fogyasztottam el. Tudom, nem szerencsés teleenni magam, túra előtt, de végül is úgy döntöttem, hogy plusz súly, inkább nem a hátizsákban viszem. Viszont a parkolóból lőttem egy képet a szembeálló hegyről, Silberspizteről.
Tapasztalt túrázó hátizsákjában elegendő felszerelés van egy ekkora hegy teljes kolonizációjához. Jómagam kettő fényképezőgépet, másfél liter vizet és a bakancsra csatolható szöges betétet vittem csak. Izirájder, öcsém! Amelyik vértúrázó nem kapott még szívszélhűdést a fentiektől,  a súlycsökkentés címszóval, még a vizemet is kiöntöttem, csak az üres palackot vittem, ha megszomjaztam a számtalan forrás vizéből csillapítottam.
Végül Rifenalnál a  sífelvonó parkolójánál állapodtam meg és innen vágtam neki. kettő fajta út vezet fel a csúcsra, jól kitáblázva.
Meg a másik. igaz, hogy könnyebb, de mikor meglátod, hogy 1 kilométert gyalogoltál, hogy 50 méterrel feljebb juthass, hasonló érzés fog el, mint mikor meglátod a bérpapírod. Ezt miért kellett így most?!
Magyar szemmel, már-már perverz jelenet tárul elém. Úgy tűnik a "migránsok" azon csoportja, mely betegesen vonzódik a tűzifához és a minden fémhez ilyen magasságokban már nem él meg. Gazdájára várva hever minden érték, csendben pihenve.  
3  óra alatt kényelmesen fent voltam a sífelvonó felső állomásánál, 1760 méteren, közben lehetőségem nyílt az alpesi virágos rétek lakóit megörökíteni.
Kistehén: "Szájber gyerek" megvan?! "Van egy kék tó a fák alatt."
Mesterséges tó, de ez mit sem ront a látványán, és mintha nekem hűtötték volna épp be. A víz élvezeti értékét ugyan némileg rontja a parton sütkérező békahadsereg, de hát vezetékes csőrendszerben is csúnya dolgok élnek. Tóparton padok, elnyúlok napozni kicsit.
A tó feletti a kilátás.
A Lidl kiegészítője,  gagyi kinézete ellenére, felfelé tényleg hasznos volt, kevesebbszer csúsztam meg, lefelé jövet, szinte azonnal leszakadt a bakancsomról. Egy írányba tervezték, na!
Látótávolságban a gerinc, már csak pár száz méter, de ez nem a három évvel ezelőtti májusi állapot. A poshadt hó minduntalan beszakad súlyom alatt, gyakran térd, combközépig süppedve a hóban. Mérlegelni kell. A csúcs már csak pár száz méter,  talán óránként 100 métert tudnék haladni felfelé, méterről-méterre, centiről-centire.
- a felhők sűrűsödnek, erre az egy napra mondott még kevésbé felhős eget, egy vihar idefent nem lehet szép.
- fotózáshoz az idő nem optimális, bár 48%-os páratartalmat néztem a neten, de 800 méterről is ennyire rossz fényképek lőhetőek.
- felhőkben száll a virágpor, az optikák, mintha sivatagban járnék.
- a még havas táj miatt sok a szórt  fény.  
Fájó a döntés, de meghozom. Visszafordulok. Jó lett volna elérni a gerincet és végigsétálni rajt,  sajog a lelkem, de a "megcsináltam" érzésen kívül, semmi hozadéka nem lenne. Kudarcként élem meg mégis. Csak a táj szépsége kárpótol valamelyest.
A lefelé út fárasztóbb, mint felfelé, a meredek lejtők próbára teszik a bokát. közben azon merengek, hogy fotóznom kellett volna a Hüttéket - hegyi viskókat, vagy a tájra oly jellegzetes takarmánytárolókat. Nem tudom jó-e, hogy fotózom, vagy inkább az idővel szépülő emlékekre emlékezem. (Többször fordult már elő, hogy sokkal szebbre emlékeztem, ahol egyszer már jártam). Talán a több száz képből ez a pár, valakinek kedvcsináló lehet...
Újra úton. 22 óra múlva, 800 km-t autózva, és 30 euróval szegényebben, újra a szálláson. Hát valakivel ez azért izgalmasabb lett volna... ismét.   
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz