Ulm - Nyaralás

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Ulm

Passautól nyugatra oly eséllyel botolhat székesegyházba az egyszeri utazó, mint odahaza cigánygyerekbe. Szóval nem lehetetlen. Mostani úticélunk az utolsó még meg nem tekintett  katedrális, az ulmi. De előtte egy kis vásári forgatag.

Karlsruhe - avagy csöndes Karcsi

Különös csoda folytán egy ország gazdagsága és a bolhapiacon kialakult árak között fordított arányosság figyelhető meg. Otthon aranyárban mérnek minden kacatot, Németországban 100 euróért kapok egy használt, de jó minőségű tüköreflexes gépet, ami tökéletesen működik. Hogy csinálják?!
Talán nagyszüleim elbeszéléseiből szerettem meg a vásárok világát, amikor téli estéken a szél odakint hordta a havat, a bélpoklos sparhelt duruzsolva ette a kukoricacsutkát. A háború előtti piacozásról meséltek, ahogy az árusok kiabáltak, árujukat minél jobb és kedvezőbb színben feltüntetve.
"Harisnya, zokni!
Csak meg kell szokni"
Már akkor sem a tisztességes kereskedők (minő érdekes szókapcsolat, mint a becsületes cigány) jó híre nyomta rá a bélyegét egy-egy nagyobb eseményre, hanem az ügyeskedők szerencséje, vagy épp tragikus bukása. János bácsi kanári árusítással kívánt többlet bevételhez jutni, de kanárija nem lévén verebeket gyűjtött a tervéhez. Ebben az útleírásban még lesz főszerepben veréb, de menjünk csak vissza a piacra. Ezeket sárgára festve emelte nemesi rangra, árulta kanáriként. Nem a ruha teszi az embert, a sárga kabátos kanárik énektudománya oly szerény volt, hogy János bácsit egy hétig vizes lepedőben forgatták, hogy valahogy túlélje a verést. A fizikai fájdalomnál, talán maróbb volt,  az élete végéig rá ragadt gúnyvers:
"Csirip, csurup, cserep,
Nem kanári, vereb"
De hol vannak már ezek a régi idők? Joe barátom meg is jegyzi - régen minden jobb volt! Kivéve a Robur, a Robur régen is szar volt... Ő kísér utamon. Bár ritkán utazok együtt vele, hálás útitárs, modern kori polihisztorként bármely témáról könnyű vele társalogni. hosszú úton mérhetetlen kincs! Olykor a fotómasinámba is belenyúl, ezt így állítsd, úgy állítsd.

Maradjunk a fő sodrásírányba, a tapasztalatlan utazó, ne gondolja, hogy 100 métert képes megtenni  szabadon választott irányba, hogy ne fusson egy templomba.
Ulm

A katedrálisok alfája és omegája, a világ legmagasabb keresztény temploma, a 161,53 méteres Ulmi nagytemplom. Az 1377-ben elkezdett építkezés több, mint fél évezredig tartott, 1890-re nyerte el végleges formáját. 513 évig! Kérdezem a 4-es metró kritikusait - türelmetlenkedünk, türelmetlenkedünk?

A szittya, lovasíjász, kocsiján elengedhetetlenül Nagy Magyarország matricát viselő turul gyermekeknek, kik szerint a sumérok is tőlünk vették át rovásírást, ez a kőrakat már 1543-ban 100 méter magas volt. Összehasonlításul Budapesten nem volt ilyen magas épület az 1950-es évekig, azóta is csak Széchenyi-hegyi adótorony (192 m) és az Észak-budai Hőerőmű tornya (203 m) nyúlik magasabbra. Mindenképp elismerésre méltó technikai bravúr vallási szerepén túl.
A dóm megannyi német kulturális intézményhez hasonlóan ingyen látogatható, kapui nyitva állnak a vallásos közönség előtt épp úgy, mint a bámészkodó turisták számára. Csupán a toronyba kell jegyet váltani 5 eurós áron. Nézzünk körül bent.
A szerény díszítéssel bíró templombelsőt, az oszlopcsarnok teszi mégis fenségessé. A kint tomboló pokoli hőség nem képes betörni a keresztény falak közé, kellemesen hűvös levegő lengi át a belső teret.
Az egyik figyelemre méltó rész a stallum, a tölgyfából faragott gótikus kóruspad, de beszéljenek inkább a képek.
Igen, a képek minősége kívánnivalót hagy maga után,  de a hajó szinte koromsötét,  némelyik kép 15 másodperces záridővel készült,  óhatatlanul bemozdul a gép ennyi idő alatt. A némi fény az ólomüveg ablakokon át tör be, amikről így csodaszép képeket lehet lőni.
Egy másik blogomból átemelve: "Színezett üvegek már a római korban is ismeretesek voltak, azonban az színes üveget a késő középkorban ólomfoglalatba helyezték. " Festett üvegablakot úgy állítottak elő , hogy először 1:1 méretarányú rajzot készítenek. Ezután a különböző színű üveglapokat üvegtáblából kitördelik. A színes üveg formák kivágásához a középkorban forró vasdarabot, a XV. századtól azonban gyémánttal végzik ezt a műveletet. Ezután készítik el a színes üveglapra a festést. Kezdetben schwarzlot festést alkalmaztak (vasoxid + folyósítószer), a XIV. sz.-ban az ezüstsárga is elterjedt. A schwarzlotot és az ezüstsárgát 600...800 C-on égették be. Az egyes színes üveglapokat ólomrudakkal csatlakoztatták egymáshoz." Ez az ólomüveg."
A hangszerek szerelmesei se maradjanak le semmiről,  íme az orgona.
Írhatnám:
- mint sok egyéb más dolognál is, belülről szeretem kezdeni az ismerkedést, most nézzük meg a kinti homlokzatot.
-  hágjuk a fel a toronyba, hogy elérjük a csúcsot még naplemente előtt.
Semmiképp nem illik a kétértelmű szöveg e csendes kegyhelyhez.
Az ulmi veréb, avagy mit tud az Ulmer Spatz?

Minden katedrálishoz tartozik legenda, Ulmé a veréb. Így szól. A katedrális építésekor szükség volt egy hatalmas mestergerendára. Több sikertelen kísérlet után sem sikerült bevinniük az építkezésre a méretéből fakadóan, ezért döntöttek úgy, megbontják a városkapút, hogy az irdatlan gerenda beférjen. Hozzáfogtak a munkának,  mikoron arra lettek figyelmesek, hogy egy fészkét építő veréb a csőrében faágat húz. Jött a megvilágosodás! Hát, ha a verébhez hasonlóan ők is hossz irányba fordítják a rakományt, az gond nélkül eljuthat az építkezésre.
Egy ehte német ezen az adomán könnyesre neveti magát,  magyarként várnám a csattanót. Más a kultúrájuk, ők nem értenek minket, mi nem értjük őket. Személetesebb példával, Lothár munkatársam újfent hanyag, trehány munkája során nem húzott meg négy csavart, minek következtében három másodperc alatt közel ötven liter hidraulika olajjal lettem nedvesebb. Összefutott a nép, a műszakvezetőtől a kollégákig mindenki egyezett, az egész hónapban Lothár fizeti a kávémat, Ő persze sűrű bocsánatkérések közepette megkérdezte, haragszom-e? Ééééén?! Ugyan Lothár, dehogy haragszom! Sőt, az én kurva anyámat! Nem értette...
Ha valakiben maradt volna még kétely a német-magyar kulturális szakadék mélységéről, csak mondja ki az 1975-öt mindkét nyelven. Ezerkilencszázhetvenöt hangzik magyarul, németül neunzehnhundertfünfundsiebzig, az az "tizenkilenszázötéshetven".  

A torony
Csigalépcsőn turisták és azok neveletlen kölykei, bigott valláskárosultak állják az utat, de a legfelső szint már nincs messze, kecses pillérek tartják utolsó célom.
Alattam terül el Ulm a Dunával. Valaha jegyzetivel a hóna alatt ezeket az utcákat szelte Kepler János és a kis Albert Einstein is koptatta a macskakövet. A középkori textil nagyhatalom szinte teljesen elpusztult a második világháború bombatámadásai során, így alig-alig tudok fényképezni régi épületet.  
Stuttgart

"Liebe koncert, nicht sperhakni,
nem fogunk Stuttgartban lakni!"
- IHM -

A fenti idézet nem is lehetne találóbb. Reptér, repülőgép fotózással egészül ki a program, az erre kialakított helyen kettő szerény képességű, de annál lelkesebb Rolling Stones rajongó jelenik meg valami folyadék vagy szer hatása alatt, esetleg csak az élet súlya nyomja őket ennyire. Nincs pénzük a városban fellépő rockbanda koncertjére bejutni, természetesen fényképezőgépre sincs pénzük, így a hasonló egzisztenciával bíró barátaikkal kommunikálva próbálják belőni, hol állhat a Rolling Stones gépe, hátha, hátha valaki egy fényképet készít nekik rajongott zenészeikről.
Egyszer rég egy barátnőm, mikor Michael Jakson Budapesten lépett fel, képes volt minden szabadidejét a Kempinski hotel előtt tölteni, talán láthatja kedvencét egy szempillantásra. Hogy az idő múljon, a  hotel előtt sátorozó, hasonlóan eszement, vakbuzgó rajongókkal elemezte ki a sztár életét.
Mióta a Wright fivérek bebizonyították, hogy repülőgép működhet sokan és sokféle gépet építettek, minduntalan lenyűgöznek ezek a kecses fémmadarak. Még ha belülről néha oly egyszerűek is, mint ez a Tu-144, aminek az elektronikája egy másik kemény szovjet vasra hajaz - a Zsiguliéra.
A megfigyelő hely, 350 méterre van kialakítva a pálya legközelebbi pontjához. A  fényképezési lehetőségek igen korlátozottak, mivel hasonló jó adottságok kellenek egy jó fotó elkészítéséhez, mint egy repülőgép megcsiklandozásához egy rakétával. Mielőtt követni lehetne egy fel vagy leszálló gépet,  csak belóg egy épület,  tábla  vagy valami tereptárgy.  Állvány vagy támaszték használatát lehetetlenné teszik a kerítésen tornázó, ugráló  zabolátlan gyerekhad. Önkéntelenül is eszembe jut:

"Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak.
Én nem! - válaszolt a rács. - Engem majmok közé zártak."

Lassan ereszkedik le az este. Joe-val még este 10 után is küzdünk a gyerekekkel és a szúnyogokkal.
Kiegészítés:

Az út során többször is megmutatkozott, a vallási célú expedíciónk az Úr szemében kegyes. Ulmban fagylaltevés közepette a pénztárcám óvatlanul kicsúszott a zsebemből. Már jó öt métert haladva kiáltott utánam egy idős, 80 év feletti nénike, a tárcám ott maradt. Köszönöm Neki.

Az "isten ujja" Tigrist is megsimogatta így utunk zökkenőmentes volt.
És még az én bűnös lelkemre is gondolt...
Ámen!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz